Csak lazulj el….

2013 november 11. | Szerző: Fly

Nagyon nehéz a mai világban ellazulni, nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak lenni. Valóban. Sok anyagi probléma, kilátástalan munkanélküliség. Állandó hajsza. Állandó töprengés és állandó negativitás. Sokszor még ha valakinek “mákja” van van mellette egy olyan ember ki teljes mértékben segít elhitetni velünk hogy egy szerencsétlen, senkiházi, széthullott emberek vagyunk.
Így valóban nem könnyű.

De mi az a mai világban? Egy baj van. Hogy annyira bele mélyedünk ezekbe a rossz dolgokba. Vannak élethelyzetek igaz mikor a rossz jó és tanulunk belőle. Sokan ezt  problémának, kudarcnak fogják fel.. Én inkább egy újabb lehetőségnek. Egy újabb lehetőségnek mivel előrébb vagyok, és azt gondolom ez mind kell ahhoz hogy az az ember legyek ki egyszer azt mondhatja. Tévedtem. De időben tévedtem. Akkor mikor még nem rontottam el az életem, mert volt lehetőségem újra kezdeni, újra neki futni. És nekem is voltak, vannak ilyen élethelyzeteim. Mikor nem volt munka helyem, mikor a párkapcsolatom a béke fenek alá ment, mikor mást nem hallottam csak hogy el cseszted nincs lehetőség..blablabla… És akkor el jött az a pont. Én így akarom élni a napjaim? A perceim? Amik nem térnek már vissza? Így akarom vesztegetni az időt? Nem könnyű..Valóban nem az…De újra fel teszem a kérdést: mi az ? És akkor mi van? Nem ettől vagyunk érzőlények hogy át menjünk ezeken? De. Igen. Sajnos nem mindig úgy ahogy szeretnék, vagy terveznénk, de a nyafogás az örökös szédelgés és a rossz hangulat nélkül nem lenne könnyebb??  Én le ültem egyik délután. És átgondoltam a dolgokat. Sajnos egy nagyon fontos embert veszítettem el ki mai napig feldolgozhatatlan. Ugyanakkor jöttek az örökös mindennapos megpróbáltatások. Teljesen el vesztettem az önuralmam, az emberi mivoltom , a női egyhangúságom, az emberi tartásom. Dühöngtem . Fékezhetetlenül a világ ellenem harcolt. Így éreztem. Majd mikor majdnem elvesztettem magam valami erő vissza húzott és azt sugallta. Ennél több vagy és jobb ember. Te nem ez az ember vagy. Lassan magadban dolgozod fel a feldolgozhatatlant , ne engedd hogy a mindennapos megpróbáltatások felemésszenek, és örülj az esőnek is. Lásd a pozitívumot még abban is. Mert ilyenkor egyedül, vagy egy barátoddal, akár családtagoddal megnézhetsz egy filmet. Ami olyan pillanat mi sosem tér vissza. És az eső után szivárványt látsz ami csodás és nem mindennapi. Jegyzed meg attól leszel ember ha a problémákat nem kudarcnak, lehetőségnek fogod fel és akármilyen nehéz önmagad maradsz és mindenben a jót keresed! Így a világ is vissza mosolyog feléd!

A magunk tükörképe a világ tükörképévé válik. A világ tükörképe a mi tükörképünké alakul át.

2013 november 11. | Szerző: Fly

   Mit is mondhatnék. Ez így igaz. A mai emberek szeretnek túlozni bár némi igazság van a túl misztifikált világuk alapjaiban. Vagyis. Szeretünk hazudni, becsapni, színészkedni. Majd van egy olyan elvárásunk hogy ez velünk ne történjen meg. Ugyan . Igaz sajnos az a mondás amilyen az adjon isten olyan a fogadj isten.

Mikor el gondolkodunk. Dühből? Haragból ? Fájdalomból? Esetleg az ellentétes hatásoknál? Szeretet, Boldogság?  Igazából minden egyes fázisnál. De nézzük csak. Mikor dühöngünk, haragunk vagy fájdalmunk van. Mindenki, és minden ki-mi körülöttünk van minden szar. És mindenki hibás. Csak mi nem. Mi tökéletes egy élőlények vagyunk. Pedig a forrás nem a kutyánk, a barátaink, az exünk. Mi magunk. Ez olyan például hogy nem akarjuk hogy kurvás, arrogáns, kétszínű, elme hibbant nőnek vagy embernek tartsanak minket. De mégis. Nem vagyok arrogáns-mégsem fogok én ezzel azzal találkozni. Mert ugye ez az jelenti  valaki által saját magánál kevesebbre tartott személyekkel (kisebbekkel, tudatlanabbakkal, tájékozatlanabbakkal, szegényebbekkel, alacsonyabb rangúakkal) szemben mutatott túlzott büszkeség, öntudat és felsőbbrendűség megnyilvánulása viselkedésben, gesztusokban és fogalmazásban. Hmm…Vagy ugye nem vagyok kurvás megjelenésű. Még is minden ruha szettem magassarkúból, necc harisnyából, feneket kidobó szoknyából áll. Ezzel még nem is lenne akkora gond de az a viselkedés amit hozzá produkálunk már meg se lehet különböztetni egy kihívó egyedtől mit a “kurva” szóval illet a nép. Nem hagy a mai női túlprodukáltság némi egzotikumot, némi felfedezést a férfiak számára. Így könnyű prédává válunk, így hamar túl tesznek rajtunk. Hisz hamar megkapja a férfi mit kíván. És akkor a férfi egy disznó. Igaz? Vagy a világ? Mert ezt kényszeríti ki belőlünk. Nem nekem az a véleményem. Túl hamar akarjuk a dolgokat. Túl hamar jók akarunk lenni és csúcsra érni. Semmi küzdelem. Semmi önfeláldozás. Semmi önuralom de végképp tartásunk nincs. Ezzel a hozzá állással sincs gond. Csak akkor ne várjuk hogy minden tejföllel megkent mézes madzag lesz …. :*

Kezdetek….

2013 november 11. | Szerző: Fly

  Mindenképp az elején kezdeném. De mi is lenne az eleje? Kezdjem azzal, hogy ó milyen szörnyű e világ .. Vagy azzal hogy semmi sem jó ebben az életben..  Mert ugye bár csak pesszimizmus mi árad belőlünk és így át világítjuk a környezetünkre de legfőképp magunkba ültetjük bele ezt a szív szorító helyzetet. 😀 Talán már nem is kell meséljek a kezdetekről. Hisz kiderült hogy bunkó, arrogáns egy liba lennék, aki szereti ki nyilvánítani a véleményét. Hát remélem a nézeteim, a töprengések, a tapasztalatok el juttat mindenkit oda ahol én vagyok…